Cégvezetőknek szóló tanács az önjáró cég eléréséhez 3.

A legtöbb cégvezető majd beleszakad a munkába. Merem állítani, hogy az esetek nagy részében sokkal többet dolgozik, mint a beosztottai. Ennek a fő oka az, hogy nem delegálja, nem osztja le a munkát.

Inkább beleszakad!

Nem tudom, hogy Veled is így van-e?

Ha igen, akkor bizonyára elgondolkodsz néha azon, hogy „Most akkor a cég van énértem, vagy én vagyok a cégért? A munkatársaim vannak énértem, vagy én vagyok a munkatársaimért?”

Soha nem tud nagyra nőni a céged, ha nem tudod, vagy nem vagy hajlandó leadni a munkát.

Ha azt gondolod, hogy csak akkor lesz jó, ha Te Magad végzed el, csak úgy lesz jó, ahogyan Te végzed el, ha mindenben Neked kell dönteni, akkor Teegy istenné fogsz válni a cégedben.

Ezzel együtt garantálom, hogy egy nagyon elfoglalt isten leszel. Vedd észre, hogy vannak körülötted további istenek, vagy legalább félistenek!

Az egyik ügyfelem – nagy hazai multi cég vezére – a következőt csinálta: az irodájában, jobbra, rögtön az ajtó mellett egy szekrénysor húzódik. Ha valaki belép az irodája ajtaján, egyből ennek a szekrénysornak az oldalára esik a tekintete.

A szekrény oldalára kitett egy A4-es papírt, amire nagy betűkkel a következőket nyomtatta: „Ne hozz nekem problémát! Van belőle nekem is elég! Gyere megoldási javaslatokkal!„

Onnantól fogva, ha valaki bekopogott és belépett az irodájába, azonnal azt mondta neki: „Figyelj csak! Mielőtt bármit is mondanál, először kérlek, olvasd el, ami oda van írva a szekrény oldalára!”

Innentől az esetek nagy részében az történt, hogy az illető elolvasta, elmosolyintotta magát, és azt mondta: „Ja, oké!” És kiment.

Na, cégvezetőként ez a helyes hozzáállás!

De van egy még jobb sztorim!

Az egyik autókereskedő ügyfelemet „Sas”-nak becézik. Először a munkatársai, majd a barátai nevezték „Sas”-nak. Mára már a két lakli nagy fia is „Sas”-ként emlegeti az apját.

Miért?

Mert egy tréning után autókereskedő barátunk rájött arra, hogy sok esetben a kollégák dolgoztatják őt, és nem ő dolgoztatja a kollégákat.

Onnantól a következőt csinálta: ha egy beosztottja bement hozzá egy problémával, szépen bólogatva meghallgatta, majd megkérdezte tőle:

„Fiam! Tudod-e, hogy mi a különbség a sas és a juhász között?„

„Nem főnök.”

„Na, akkor figyelj rám! A juhász szépen terelgeti a nyáját. A sast meg ez kurvára nem érdekli!„

Na, innentől a kolléga egyből tudta, hogy a főnök felvette a sas nézőpontot, és hogy a főnököt ez a probléma „kurvára nem érdekli.”

Így lett autókereskedő barátunkból „Sas.”

Kedves Barátom! Ne dolgozd Magad halálra! Vedd fel a sas nézőpontot, és add le a munkát a kollégáidnak!